Pages

December 30, 2009

Dennis Brutus (1924-2009)


Dennis Brutus

Nightsong City

by Dennis Brutus

Sleep well, my love, sleep well:
The harbour lights glaze over restless docks,
Police cars cockroach through the tunnel streets;

From the shanties creaking iron-sheets
Violence like a bug-infested rag is tossed
And fear is immanent as sound in the wind-swung bell;

The long day’s anger pants from sand and rocks;
But for this breathing night at least,
My land, my love, sleep well.


Városringató

Jóéjt, szerelmem, szép jóéjszakát:
hagymázas kikötők a nyüzsgő dokk felett,
rendőrautók csótánysora a fulladt utakon,

a kalyibákban vaslemez sikong,
akár a tetves rongy, erőszak hentereg,
és félelem tapad, mint szélbe szélzugás,

kő és homok felgyűlt haragja átliheg
egy szusszanásnyi éjt a házakon,
hazám, szerelmem, szép jóéjszakát.

Gergely Ágnes fordítása


In LÉLEKVESZTŐ Válogatott versfordítások 1954-1984, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986
.............................................................................................................................................................................................................................

Al Purdy - Wilderness Gothic


Across Roblin Lake, two shores away,
they are sheathing the church spire
with new metal. Someone hangs in the sky
over there from a piece of rope,
hammering and fitting God's belly-scratcher,
working his way up along the spire
until there's nothing left to nail on­-
Perhaps the workman's faith reaches beyond:
touches intangibles, wrestles with Jacob,
replacing rotten timber with pine thews,
pounds hard in the blue cave of the sky,
contends heroically with difficult problems
of gravity, sky navigation and mythopoeia,
his volunteer time and labour donated to God,
minus sick benefits of course on a non-union job­-

Fields around are yellowing into harvest,
nestling and fingerling are sky and water borne,
death is yodelling quiet in green woodlots,
and bodies of three young birds have disappeared
in the sub-surface of the new county highway­-

That picture is incomplete, part left out
that might alter the whole Dürer landscape:
gothic ancestors peer from medieval sky,
dour faces trapped in photograph albums escaping
to clop down iron roads with matched greys:
work-sodden wives groping inside their flesh
for what keeps moving and changing and flashing
beyond and past the long frozen Victorian day.
A sign of fire and brimstone? A two-headed calf
born in the barn last night? A sharp female agony?
An age and a faith moving into transition,
the dinner cold and new-baked bread a failure,
deep woods shiver and water drops hang pendant,
double yolked eggs and the house creaks a little­-
Something is about to happen. Leaves are still.
Two shores away, a man hammering in the sky.
Perhaps he will fall.

1968

(Source) 

Al Purdy
(December 30, 1918 – April 21, 2000)

GÓTIKA A VADONBAN

Roblin tavon túl, két parttal arrébb,
bádogozzák a templom tornyát.
Valaki egy kötél végén
lóg a magasban, kopácsol,
illesztgeti Isten lóvakaróját,
araszol fölfelé a tornyon
míg elfogy a szögelnivalója --
a szaki hite tán messzebbre ér:
fogja a meg nem foghatót, Jákobbal kel birokra,
újjal cseréli a korhadt gerendát
keményen sújt a menny kék barlangjában
hősiesen vág neki a nehézkedés,
mítoszgyártás, mennyei hajózás nehéz problémáinak,
munkáját, idejét Istennek ingyen ajánlja,
táppénz sincs persze, nem szakszervezeti meló --

Sárgára érnek körben a mezők,
madárfi, kishal szárnyra, uszonyra kél,
zöld pagonyban nyugton jódlizik a halál,
és három süldőmadár teste eltűnt
az új járási út burkolatában --

De nem teljes a kép, egy rész hiányzik
mi megváltoztatná a düreri tájat:
gótikus ősök bámulnak középkori égből,
fényképalbumok csapdájából szökött, komor arcok
battyognak vasszín utakon, passzoló szürke ruhában:
munkaittas feleségek saját húsukban vájkálva
hiszen mi mozdul, válik, villan
a hosszú, fagyos viktoriánus napon túl.
Kénkő és tűz jele? Múlt éjjel az istállóban
kétfejű borjú született? Éles asszonyi kín?
Kor és hit mozdul, átváltozóban, hűl az ebéd, a friss kenyér keletlen
mély erdők dideregnek vízcsöppek fürtje reszket
tojás sárgája kettős, a ház nyikorog kissé --
Valami készül. Levél se rezzen.
Két parttal arrébb egy ember szögel az egében.
Tán most lezuhan.

Vitéz György fordítása


In GÓTIKA A VADONBAN 

Kanadai angol nyelvű költők, Európa Könyvkiadó, 1983
Válogatta, az utószót s az életrajzi jegyzeteket írta James Steele

.....................................................................................................................................................................................................................................

December 29, 2009

Rainer Maria Rilke


(4 December 1875 – 29 December 1926)

Die Sonette an Orpheus

13.

Sei allem Abschied voran, als wäre es hinter
dir, wie der Winter, der eben geht.
Denn unter Wintern ist einer so endlos Winter,
daß, überwinternd, dein Herz überhaupt übersteht.

Sei immer tot in Eurydike-, singender steige,
preisender steige zurück in den reinen Bezug.
Hier, unter Schwindenden, sei, im Reiche der Neige,
sei ein klingendes Glas, das sich im Klang schon zerschlug.

Sei - und wisse zugleich des Nicht-Seins Bedingung,
den unendlichen Grund deiner innigen Schwingung,
daß du sie völlig vollziehst dieses einzige Mal.

Zu dem gebrauchten sowohl, wie zum dumpfen und stummen
Vorat der vollen Natur, den unsäglichen Summen,
zähle dich jubelnd hinzu und vernichte die Zahl.

Rainer Maria Rilke, Sommer 1913. Foto: pa/akg


Szonettek Orpheuszhoz
II. rész

13. 


Mindig előzd meg a búcsút, mintha a multad
volna, akár ez a tél, mely messze-siet.
Mert jöhet egy tél s végtelen télbe borulhat,
mindent áttelel és túléli majd a szived.

Légy Eurüdikébe-halott, bukj zengve a mélybe
s szállj föl a dallal, a dicsérettel - örök
légy a tünők közt, légy a mulás menedéke,
tiszta üveg, mely cseng, bár maga összetörött.

Légy, s ne feledd, hogy a nemlét is mire késztet
lendületednek végokaként, hiszen érzed:
egyszeri ez, csak itt lehet messzire szállnod.

Annyira gazdag a Természet s még rejtve világa,
számold e végtelen összegek néma sorába
ujjongva önmagad és töröld el a számot.

Szabó Ede fordítása


Rainer Maria Rilke versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1983
..............................................................................................................................................................................................................................

December 27, 2009

Charles Olson (27 December 1910 – 10 January 1970)


The Songs of Maximus

Song I

colored pictures
of all things to eat: dirty
postcards
               And words, words, words
all over everything
                                              No eyes or ears left
to do their own doings (all

invaded, appropriated, outraged, all senses

including the mind, that worker on what is
                                                                  And that other sense
made to give even the most wretched, or any of us, wretched,
that consolation (greased
                                        lulled
even the street-cars

song

Song II

all
wrong
            And I am asked—ask myself (I, too, covered
with the gurry of it) where
shall we go from here, what can we do
when even the public conveyances
sing?
          how can we go anywhere,
even cross-town
                         how get out of anywhere (the bodies
all buried
in shallow graves?

~


Charles Olson, by Jonathan Williams, Black Mountain College, 1953.
photo source: jacketmagazine.com


MAXIMUS DALAI

ELSŐ DAL

    szines fotók
minden ehetőről: disznó
képeslapok
                 És szavak, szavak, szavak
belepnek mindent
                           Se szem, se fül
nem teheti dolgát (minden
megszállva, kisajátítva, meggyalázva, minden érzék
gondolkodásunk is, a létező robotosa
                                                         És az a másik érzék is
ami azért lett, hogy adjon a legsanyarúbbnak is,
      bármelyikünknek
                               ha boldogtalan,
vigaszt (zsírral bekenték
                                    elandalították
még a villamosok
dalát is

MÁSODIK DAL

     minden 
rossz
        És megkérdeznek - kérdem magam (belepve
én is a potyadékkal) hová
menjünk innen, mit tehetünk
ha már a járművek is
énekelnek?
                hová is bújdoshatnánk
akár a városon át
                      hogyan jussunk ki bárhonnan (testünk
temetvén
silány gödörbe?

Nagy László fordítása

In SZAVAK A SZÉLBE, Európa Könyvkiadó, 1980
.........................................................................................................................................................................................................................

December 24, 2009

e.e. cummings (American, October 14, 1894 – September 3, 1962)

.

little tree                    
little silent Christmas tree
you are so little
you are more like a flower

who found you in the green forest
and were you very sorry to come away?
see     i will comfort you
because you smell so sweetly

i will kiss your cool bark
and hug you safe and tight
just as your mother would,
only don't be afraid

look     the spangles
that sleep all the year in a dark box
dreaming of being taken out and allowed to shine,
the balls the chains red and gold the fluffy threads,

put up your little arms
and i'll give them all to you to hold
every finger shall have its ring
and there won't be a single place dark or unhappy

then when you're quite dressed
you'll stand in the window for everyone to see
and how they'll stare!
oh but you'll be very proud

and my little sister and i will take hands
and looking up at our beautiful tree
we'll dance and sing
"Noel Noel"  
 
e.e.cummings: 100 Selected POEMS 

 
e.e.cummings
 ~
 
(fácska)

fácska,
csendes karácsonyfácska,
oly kicsi vagy,
olyan, mint egy virágszál

a zöld erdőben ki talált rád,
s nagyon fájt-e eljönni onnan?
látod megvigasztallak,
mert oly jóillatú vagy

megcsókolom hűs kérgedet,
s átölellek szorosan és vigyázva,
mint az anyád,
csak ne félj

íme a díszek
mik egész éven át sötét dobozban alszanak,
s álmodják, hogy kiveszik őket, s szabad csillogniuk,
a gömbök, a piros és arany papírláncok, az angyalhaj szálai

emeld föl karocskáidat,
s mindezt neked adom, hogy viseld,
minden ujjadra jut egy gyűrű,
egy porcikád se lesz sötét vagy szomorú

ha majd tetőtől-talpig felöltöztél,
az ablakba állsz, hogy mindenki lásson,
s mennyire megcsodálnak!
ó, de te nagyon büszke leszel

és húgocskámmal kézen fogjuk egymást,
és fölnézve gyönyörű fánkra,
táncolunk és énekelünk
"Pásztorok, pásztorok"

Kálnoky László fordítása

[In HANG SZÓLÍT  Isten-kereső versek a huszadik század világirodalmából,Vigilia Kiadó - Budapest, 1993]
 
e.e.cumming: pink sky, tree, figure
1950-05-20
source: eecummingsart.com
 
............................................................................................................................................................................................................................. 

December 22, 2009

Fernando Pessoa

Fernando Pessoa
Christmas

A God's born. Others die. Reality
Has neither come nor gone: a change of Error.
Now we have another Eternity,
And always the one passed away was better.

Blind, Science is working the useless ground.
Mad, Faith is living the dream of its cult.
A new God is a word - or the mere sound.
Don't seek and don't believe: all is occult.


translated by J.Griffin


Christmas

One God is born. Others die. Truth
Did not come or go. Error changed.
Eternity is different now.
What happened was better always.

Blind Science plows the useless sod.
Fool Faith lives the dream of its observance.
A new God is but a word.
Search not, nor believe. All is hidden.

translated by Edwin Honig and Susan M. Brown


Karácsony
Natal

Új Isten kel. Mások halnak. Igazság
Nem jött s nem ment: csak másik Tévedés.
Most új Örökkévalóság marad ránk,
És mindig az jobb, ami múltba vész.

A vak Tudomány földje puszta parlag.
A balga Hit önimádatra vár.
Minden új isten egy új szót avat csak.
Ne kutass és ne higgy: minden homály.

Somlyó György fordítása
Forrás


Karácsony
Natal

Egy Isten születik. Meghal sok másik.
Nem az igazság: újabb tévedés csak.
Így jutsz egy más örökkévalóságig,
Mindig jobb, ami elmúlt, az az évszak.

A vak tudás haszontalan arat.
A Hit a kultusz álma és bolondság.
Az új isten csak szó, csak új tudat.
Ne keress, ne higgy: rejtve a valóság.

Dátum nélkül [1922] 

Kukorelly Endre fordítása

In Fernando PESSOA: ARC TÖBBES SZÁMBAN Helikon Kiadó, 1988
Szerkesztette, válogatta és az utószót írta Pál Ferenc
.............................................................................................................................................................................................................................

December 21, 2009

William Shakespeare



Sonnet XXX

When to the sessions of sweet silent thought
I summon up remembrance of things past,
I sigh the lack of many a thing I sought,
And with old woes new wail my dear time's waste:
Then can I drown an eye, unus'd to flow,
For precious friends hid in death's dateless night,
And weep afresh love's long-since cancell'd woe,
And moan the expense of many a vanish'd sight:
Then can I grieve at grievances foregone,
And heavily from woe to woe tell o'er
The sad account of fore-bemoaned moan,
Which I new pay as if not paid before.
    But if the while I think on thee, dear friend,
    All losses are restor'd, and sorrows end.

~

Martin Droeshout: William Shakespeare, 1623


XXX

Ha a merengés édes ünnepén
Együtt ülök a múlt árnyaival,
Sóhajt bennem a sok vesztett remény
S elmúlok: sír újra a régi jaj:
És noha nem szoktam, megkönnyezem
Egy-egy barátom, kit időtlen éj fed,
S felzokog a rég-megölt szerelem
S köddé vált arcok fájnak, messzi képek,
És tűnt bánatok új bánata hasgat
S ahogy kín kínra feltámad megint,
Bús számláját sok panaszolt panasznak,
Nem először, fizetem újra mind.
   De ha közben eszembe jutsz, barátom,
   Nincs veszteségem és a gyász csak álom.

Szabó Lőrinc fordítása

William Shakespeare Sonnets / Szonettek
Bilingual edition, Noran Könyvkiadó, 1997
.............................................................................................................................................................................................................................

December 16, 2009

Vas István (1910. szeptember 24. – 1991. december 16.)


A láthatatlan elem

A láthatatlan, vegytani elemhez,
Mely megvalósulásainkba szállt,
S amit a vágy és a tudás teremtett,
Ellentétére fordította át -

Mit szólhatnál? Hogy tervünk tettbe érik,
És eszménk itt már formává kövül?
Az embereket bölcsőtől a sírig
Elgondolásaink veszik körül.

És a hazugság bacilusa honnan
Fertőzte meg a megvalósulást?
Vagy benn csírázott már a gondolatban?
Nem ezt vártuk? De várhattunk-e mást?

Mit tudsz erről? Mit szólhatnál, ha élnél?
Vagy neked, neked se volt igazad?
Ó, némaság! Szebb az üdvözülésnél
Ez a ragály, veled-egy kárhozat!

[In Vas István Művei - Összegyűjtött versek II. 1945-1959, Holnap Kiadó, 2002]

Szántó Piroska: Vas István portréja (forrás: PIM)


~

The invisible element

To that invisible element which claimed
A part in our becoming fact not fiction,
Which turned what knowledge and desire had framed
Against itself in direct contradiction –

What could you possibly say? That our schemes ripen
To performance, that thoughts petrify
To form? The bonds of contemplation tighten
From cradle to the grave, and so we die.

At what point did the fatal germ infect
The process of becoming with its lies?
Or was it bred within the intellect?
We hoped for more? No, this was no surprise.

What do you know? If you were still alive
What could you say? Or were you wrong as well?
No answer. Yet the very germs which thrive
Are sweeter than grace although they give us hell.

Translated by George Szirtes

Source 

                                                           Vas István
.........................................................................................................................................................................................



December 15, 2009

Archibald McLeish (American, 1892 – 1982)




Collected Poems, 1917-1982


                                   photo by Alfred Eisenstaedt, 1960
~

EMLÉKVIRÁGZÁS

Igen, és ha az évszakhoz nem illő meleg
Kitör majd az öreg jövő év utolján,
És az eső- és nyárszagú délnyugati szél
Sárga leveleiktől a nagy ágakat lecsupálja,

Te meg szürkületkor végig a Friedrichstrassén
Vagy Párizsban is te a szeles Szajna-parton
Bokáig gázolsz a lehullt levelek avarában,
És gondolataid változnak mint a szürke felhők,

Akkor nem érted majd, honnan hirtelen
Az édesség szívedben és szemedben a könnyek,
Csak állsz a junius-hevű szélben a hulló levelek között:
Mikor is volt ez így? – kérdezed majd és: Kivel?

Erre nem is emlékszel majd, csak állsz ott,
Nyakad érzi a szelet, és érzed a szelet a ruhádban,
Meg a hervadt levelek szagát egy kert füvében,
És behunyod a szemedet: Kivel? - kérdezed majd és:
                                                                                Hol is?

Vas István fordítása

[In Archibald MacLeish: AMERIKA ÍGÉRET VOLT, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1970]
..............................................................................................................................................................................................................................

Muriel Rukeyser (American, 15 December 1913 – 12 February 1980)

             Muriel Rukeyser, 1945 by Imogen Cunningham (source)


EYES OF A NIGHT-TIME

On the roads at night I saw the glitter of eyes:
My dark around me let shine one ray; that black
allowed in their eyes:  spangles in the cat's, air in
          the moth's eye shine,
mosaic of the fly, ruby-eyed beetle, the eyes that never weep,
the horned toad sitting and its tear of blood,
fighters and prisoners in the forest, people
aware in this almost total dark, with the difference,
the one broad face of light.

Eyes on the road at night, sides of a road like rhyme;
the floor of the illumined shadow sea
and shallows with their assembling flash and show
of sight, root, holdfast, eyes of the brittle stars.
And your eyes in the shadowy red room,
scent of the forest entering, various time
calling and the light of wood along the ceiling
and over us birds calling and their circuit eyes.
And in our bodies the eyes of the dead and the living
giving us gifts at hand, the glitter of all their eyes.




~
SZEMEK AZ ÉJSZAKÁBAN


Éjjel az utakon szemek csillogását láttam:
a sötétség, mely engem vett körül, egy fény-
     sugarat vetett ki; az a feketeség pedig
szemükhöz volt kegyes: csillámot engedett meg
     a macska szemének, a lepkéének levegőt, hogy
     fényleni tudjon,
légy mozaikja, rubintszerű rovar, a sohasem síró szemek,
a földön a szarvasbéka, könnye vér,
az erdő harcosai és foglyai, éber nép
a csaknem teljes sötétben, ahol a fény puszta ténye
teremt különbözést.

Szemek az úton éjszaka, mint egy rímpár, az út két oldala;
a kivilágított árnyéktengerfenék,
a sekélyekben gyülemlő villanások, a látvány
gyökérzete, indái, a törékeny csillagok szeme.
És a te szemed az árnyas, rőt szobában,
erdőszag hatol be, változékony idő szava,
és végig a mennyezeten az erdő fényei,
fölöttünk meg a kiáltó madarak és kerek szemük.
És testünkben szeme élőknek és holtaknak, akik közeli
ajándékot adók: a csillogást mindannyiuk szeméből.

Várady Szabolcs fordítása

[In ÉSZAK-AMERIKAI KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA, Kozmosz Könyvek, 1966]

..............................................................................................................................................................................................................................

December 14, 2009

Paul Éluard (14 December 1895 – 18 November 1952)

Paul Éluard by Brassaï (Halász Gyula), 1944
(C) Estate Brassaï - RMN / Michèle Bellot


POÉSIE ININTERROMPUE
~ fragment ~

Nue effacée ensommeillée
Choisie sublime solitaire
Profonde oblique matinale
Fraîche nacrée ébouriffée
Ravivée première régnante
Coquette vive passionnée
Orangée rose bleuissante
Jolie mignonne délurée
Naturelle couchée debout
Etreinte ouverte rassemblée
Rayonnante désaccordée
Gueuse rieuse ensorceleuse
Étincelante ressemblante
Sourde secrète souterraine
Aveugle rude désastreuse
Boisée herbeuse ensanglantée
Sauvage obscure balbutiante
Ensoleillée illuminée
Fleurie confuse caressante
Instruite discrète ingénieuse
Fidèle facile étoilée
Charnue opaque palpitante
Inaltérable contractée
Pavée construite vitrifiée
Globale haute populaire
Barrée gardée contradictoire
Égale lourde métallique
Impitoyable impardonnable
Surprise dénouée rompue
Noire humiliée éclaboussée

~

VÉGET NEM ÉRŐ KÖLTEMÉNY
~ részlet ~

Mezítlen álmos elmosódott
Kiválasztott méltó magányos
Mély őszintétlen reggeli
Üde borzas gyöngyházszinű
Feléledt első zsarnoki
Tetszelgő élénk szenvedélyes
Narancsszín kéklő rózsaszínű
Csinos kedveskedő ravaszka
Állva fekve természetes
Feszes nyitott összeszorított
Tündöklő fényű meghasonlott
Ringyós kacarászó vajákos
Sziporkázó hasonlatos
Süket rejtélyes földalatti
Vak faragatlan veszedelmes
Erdős füves vérrelborított
Féktelen zűrös dadogó
Napsütötte fénybeborult
Virágzó homályos hizelgő
Kitanult naív leleményes
Hűséges hűtlen csillagos
Húsos átlátszatlan vonagló
Megrögzött változtathatatlan
Kőből üvegből épitett
Kerek fennkölt népből való
Ellentmondó gátolt körülzárt
Egyenlő súlyos fémszerű
Könyörtelen felmenthetetlen
Döbbent elernyedt megtörött
Sötét bemocskolt megalázott
(...)

Somlyó György fordítása

In PAUL ÉLUARD VERSEI, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977


Jean-Luc Godard: Alphaville (1965)
Natasha's (Anna Karina) speech is a gigantic collage of several verses from Éluard taken from different poems.   
Capitale de La Douleur (The Capital Of Sorrow, 1926) is a book of poetry by Paul Éluard.
..............................................................................................................................................................................................................................

December 13, 2009

Heinrich Heine (13 December 1797 – 17 February 1856)





Du bist wie eine Blume

Du bist wie eine Blume
So hold und schön und rein:
Ich schau' dich an, und Wehmut
Schleicht mir ins Herz hinein.

Mir ist, als ob ich die Hände
Aufs Haupt dir legen sollt,
Betend, daß Gott dich erhalte
So rein und schön und hold.

~

Mint egy virág, olyan vagy

Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép, szelíd.
Elnézlek és szivemhez
a bánat közelít.

Kezem véd könyörögve,
meghallgat tán az ég:
ilyen maradj örökre,
ily kedves, tiszta, szép.

Képes Géza fordítása
.............................................................................................................................................................................................................................

Kenneth Patchen (December 13, 1911 - January 8, 1972)


Kenneth Patchen c. 1971  (Source)

The Snow Is Deep on the Ground

The snow is deep on the ground.
Always the light falls
Softly down on the hair of my belovèd.

This is a good world.
The war has failed.
God shall not forget us.
Who made the snow waits where love is.

Only a few go mad.
The sky moves in its whiteness
Like the withered hand of an old king.
God shall not forget us.
Who made the sky knows of our love.

The snow is beautiful on the ground.
And always the lights of heaven glow
Softly down on the hair of my belovèd.

Kenneth Patchen: SELECTED POEMS

~
VASTAG A HÓ A FÖLDÖN

Vastag a hó a földön
és hull folyton a fény
puhán a kedvesem hajára.

Jó a világ.
A háború bedöglött.
Isten gondol velünk majd.
Aki havat teremtett,
vár ott, ahol a szerelem.

Csak ez, az tébolyult meg.
Fehéren úgy mozog az ég,
mint vén király aszott keze.
Isten gondol velünk majd.
Aki megteremtette az eget,
tud a mi szerelmünkről.

Gyönyörű a földön a hó.
És önti folyton a fényeit az ég
puhán a kedvesem hajára.

Illyés Gyula fordítása

In ÉSZAK AMERIKAI KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA, Kozmosz Könyvek, 1966
Válogatta, szerkesztette az előszót és az életrajzokat írta Vajda Miklós

.............................................................................................................................................................................................................................

December 10, 2009

Nelly Sachs (10 December 1891 – 12 May 1970)

                                                                    Nelly Sachs, 1966


Chor der Schatten

Wir Schatten, o wir Schatten !
Schatten von Henkern
geheftet am Staube eurer Untaten -
Schatten von Opfern
zeichnend das Drama eures Blutes an eine Wand.
O wir hilflosen Trauerfalter
eingefangen auf einem Stern, der ruhig weiterbrennt
wenn wir in Höllen tanzen müssen.
Unsere Marionettenspieler wissen nur noch den Tod.

Goldene Amme, die du uns nährst
zu solcher Verzweiflung,
wende ab o Sonne dein Angesicht
auf daß auch wir versinken -
oder laß uns spiegeln eines Kindes jauchzend
erhobene Finger
und einer Libelle leichtes Glück
über dem Brunnenrand.

~

ÁRNYAK KÓRUSA

Mi árnyak, ó mi árnyak!
Hóhérok árnyai
rémtetteitek porához szegődtünk --
áldozatok árnyai
véretek drámáját rajzoltuk egy falra.
Ó mi tehetetlen gyászpalást pillangók
összefogva egy csillagon, mely nyugodtan ég tovább
amikor poklokban kell járnunk a táncot.
Bábjátékosaink már egyebet sem tudnak, csak a halált.

Aranydajka, ki bennünket emtetsz
ily kétségbeesésre,
fordítsd el ó nap arcodat
hogy mi is elsüllyedjünk -
vagy tükröztesd velünk egy kisgyerek ujjongva
fölemelt ujját
és könnyű boldogságát egy szitakötőnek
a kútkáva fölött.

Vas István fordítása

In NÉMET KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA, Magyar Könyvklub, Budapest, 2000
.............................................................................................................................................................................................................................

Emily Dickinson (December 10, 1830 – May 15, 1886)

 
SUCCESS is counted sweetest   
By those who ne’er succeed.   
To comprehend a nectar   
Requires sorest need.   
 
Not one of all the purple host 
Who took the flag to-day   
Can tell the definition,   
So clear, of victory,   
 
As he, defeated, dying,   
On whose forbidden ear           
The distant strains of triumph   
Break, agonized and clear.


~


A siker annak édes,
Kit kerül a siker.
Megbecsülni a nektárt,
Ahhoz szomjazni kell.

A vesztesek zászlóinak

Zsákmányolója sem
Tudná úgy körülírni,
Hogy mi a győzelem,

Mint haldokló legyőzött,
Kinek zárt fülibe

A győzelmes rivalgás
Tisztán hasít bele.

Károlyi Amy fordítása 




IF I can stop one heart from breaking,  
I shall not live in vain;  
If I can ease one life the aching,  
Or cool one pain,  
Or help one fainting robin
Unto his nest again,  
I shall not live in vain.


*
Ha nem hagyom, egy szív repedjen
Nem élek hasztalan.
Egy élet kínját könnyebbítse
Vagy hűsítse szavam


Ha kipottyant madárfiók
Újra fészkében van,
Nem éltem hasztalan.

~

The words the happy say
Are paltry melody
But those the silent fee
Are beautiful --

*

A boldogok szava
Olcsó melódia,
De sejtve hallgatók
A szépségesek.

In Emily Dickinson válogatott írásai - Károlyi Amy fordításai és tanulmányai, Magvető Könyvkiadó, 1978
........................................................................................................................................................................................................................

Wislawa Szymborska

Wisława Szymborska


A soul is something we have every now and then.
Nobody has one all the time
or forever.

Day after day,
year after year,
can go by without one.

Only sometimes in rapture
or in the fears of childhood
it nests a little longer.
Only sometimes in the wonderment
that we are old.

It rarely assists us
during tiresome tasks,
such as moving furniture,
carrying suitcases,
or traveling on foot in shoes too tight.

When we're filling out questionnaires
or chopping meat
it's usually given time off.

Out of our thousand conversations
it participates in one,
and even that isn't a given,
for it prefers silence.

When the body starts to ache and ache
it quietly steals from its post.

It's choosy:
not happy to see us in crowds,
sickened by our struggle for any old advantage
and the drone of business dealings.

It doesn't see joy and sorrow
as two different feelings.
It is with us
only in their union.
We can count on it
when we're not sure of anything
and curious about everything.

Of all material objects
it likes grandfather clocks
and mirrors, which work diligently
even when no one is looking.

It doesn't state where it comes from
or when it will vanish again,
but clearly it awaits such questions.

Evidently,
just as we need it,
it can also use us
for something.

translated by Joanna Trzeciak

Wislawa Szymborska in the offices of Zycie Literackie (Literary Life), January 1961


~


(Trochę o duszy)

Van lelkünk, van.
Ám egyikünknek sincs folyton-folyvást
és mindig.

Nap nap után,
esztendő esztendőre is
eltelhet nélküle.

Olykor csak a gyermekkor
félelmeiben, rajongásában
telepszik meg egy időre.
Olykor csak a felismerésben,
hogy megöregedtünk.

Csak elvétve segédkezik
olyan keserves tennivalóknál,
mint bútorokat tologatni,
bőröndöket cipelni vagy
órákig gyalogolni egy szűk cipőben.

Űrlapok kitöltésekor
vagy húsdarálás idején
rendszerint szabadnapos.

Ezer beszélgetésünkből
egyben ha részt vesz,
és még ez sem törvényszerű,
hiszen többre tartja a csendet.

Ha testünk szaggatni kezd és kínozni,
lopva távozik a szolgálatból.

Válogatós fajta:
nem szívesen lát minket tömegben,
a fölényért vívott harcunktól és
zavaros ügyeinktől a hideg kirázza.

Az öröm s a bánat előtte
nem két külön érzés.
Csupán ha egybekapcsolódnak,
lesz jelenvalóvá számunkra.

Bátran számíthatunk rá,
ha végképp elbizonytalanodtunk,
és mindent tudni akarunk.

Az anyagi világ tárgyai közül
az ingaóra a kedvence és
a tükör, mely akkor is szorgoskodik,
ha senki felé nem pillant.

Honnan toppan elő s faképnél
mikor hagy ismét, nem árulja el –
ám hogy megkérdezzük, feltétlen elvárja.

Úgy fest tehát, hogy egyfelől
szükségünk van rá,
de valami okból neki is
szüksége lehet ránk.


Zsille Gábor fordítása
..............................................................................................................................................................................................................................

December 8, 2009

Delmore Schwartz (8 December 1913 – 11 July 1966)


Portrait Study of Schwartz, 1938
Photo by Mrs. Forbes Johnson-Storey
Yale University Beinecke Rare Book and Manuscript Library




The mind is a city like London,
Smoky and populous: it is a capital
Like Rome, ruined and eternal,
Marked by the monuments which no one
Now remembers. For the mind, like Rome, contains
Catacombs, aqueducts, amphitheatres, palaces,
Churches and equestrian statues, fallen, broken or soiled.
The mind possesses and is possessed by all the ruins
Of every haunted, hunted generation’s celebration.

“Call us what you will: we are made such by love.”
We are such studs as dreams are made on, and
Our little lives are ruled by the gods, by Pan,
Piping of all, seeking to grasp or grasping
All of the grapes; and by the bow-and-arrow god,
Cupid, piercing the heart through, suddenly and forever.

Dusk we are, to dusk returning, after the burbing,
After the gold fall, the fallen ash, the bronze,
Scattered and rotten, after the white null statues which
Are winter, sleep, and nothingness: when
Will the houselights of the universe
Light up and blaze?
                            For it is not the sea
Which murmurs in a shell,
And it is not only heart, at harp o’clock,
It is the dread terror of the uncontrollable
Horses of the apocalypse, running in wild dread
Toward Arcturus—and returning as suddenly ...


A LÉLEK ŐSI, HÍRES VÁROS

Város a lélek, olyan, mint London.
Füstös és zsúfolt: főváros,
Mint Róma, romos és örök,
Műemlékekről híres, melyekre már senki
Nem emlékszik. Mert akár Rómában, a lélekben is vannak
Katakombák, vízvezetékek, amfiteátrumok, paloták,
Templomok és lovas szobrok, töröttek, mocskosak.
Megszállója és megszállottja a lélek minden
Kísértett és sértett nemzedék ünnep-romjainak.

"Hívj bárhogy: a szerelem tett ilyenné."
Olyan anyagból vagyunk, mint álmaink, és
Kis életünket istenek uralják, Pán,
Ki mindennek elsipolva nótáját, meg szeretne szerezni
Minden szőlőt; s az íjas-nyilas isten,
Cupido, aki átfúrja a szivet, hirtelen és örökre.

Borúból vagyunk s borúba térünk, mikor elégett a bojtorján,
Az aranyesés, a hamu, a bronz hullása után,
Szétszórva, megrohadva az értéktelen, fehér szobrok után -
Ez mind csak tél, alvás, semmiség: mikor
Gyúlnak fel a világegyetem belső fényei?
                                                            Mert nem a tenger az,
Ami a kagylóban morajlik,
És nem csupán a szív fél, mikor itt az éjfél:
Ez az Apokalipszis fékezhetetlen lovainak
Rémületes iszonya, ahogy vad rettegésben vágtatnak
Az Arcturus felé -- és éppoly hirtelen visszatérnek...

Tábor Eszter fordítása

In AMERIKAI KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA, Európa Könyvkiadó, 1990

 
Delmore Schwartz and Gertrude Buckman

December 4, 2009

Rakovszky Zsuzsa (Hungarian, b. December 4, 1950)

.
ESIK
  
esik esik ma reggel
megindult vízbe mártott
gyufa kihunyt a nyár most
sokáig esni fog
enyhül a nyári téboly
heve renyhül a sürgés
át- s átfolyják a szürkék
a sárga kék piros
hivalkodást az ablak
csorog le most mögötte
a nedves szél az utca
csatornájába tévedt
óriáscet hánytorog
olaj- és sárszínűen
esik miért kimenni
tenni csak lenni lenni
mintha hanyatt az ágyon
egymás mellett karod
tarkóm alatt sokáig
úgysem lehet sokáig
kimenni most sokáig
sokáig esni fog

[Rakovszky Zsuzsa TOVÁBB EGY HÁZZAL, Magvető, 1987]

(Rakovszky Zsuzsa, c. 1980 - Source: PIM)


Raining


raining raining it started
this morning summer gone out
a match dipped in water
it will fall now a long time
mad summer cools slows down
grows sluggish grey spills
across blue yellow red
brilliant now streaming down
windows damp wind behind
a great whale flounders in
the gutter its colours
oil and mud raining why
should we go out and do
things do nothing nothing
flop on the bed together your
arm under my neck for
a long time since nothing
can happen for a long time
no going out now for
a long time it will rain
now for a long time it
will rain for a long time

József Attila (1905-1937)



Attila József Memorial by Ortutay Tamás (Balatonszárszó, 1998)

József Attila 

Amit szivedbe rejtesz

           Freud nyolcvanadik
           születésnapjára


Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

1936. máj.


~

That Which Your Heart Disguises

For the eightieth birthday of Freud

That which your heart disguises
open your eyes and see;
that which your eye surmises
let your heart wait to be.

Desire--and all concede it--
kills all who are not dead.
But happiness, you need it
as you need daily bread.

Children, all of the living
yearn for our mother's arms;
lovemaking, or death-giving,
to wed's to take up arms.

Be like the Man of Eighty,
hunted by men with guns,
who bleeds, but in his beauty
still sires a million sons.

That old thorn, broken piercing
your sole, is long since drawn.
Now from your heart's releasing
death, too, falls and is gone.

That which your eye surmises
seize with your hand and will;
that which your heart disguises
is yours to kiss or kill.

(1936)

............................................................................................................................................................................................................................. 

Friedrich Hölderlin (1770-1843)


Friedrich Hölderlin


VULKAN

Jetzt komm und hülle, freundlicher Feuergeist,
  Den zarten Sinn der Frauen in Wolken ein,
    In goldne Träum' und schütze sie, die
      Blühende Ruhe der Immerguten.

Dem Manne laß sein Sinnen, und sein Geschäft,
  Und seiner Kerze Schein, und den künftgen Tag
    Gefallen, laß des Unmuts ihm, der
      Häßlichen Sorge zu viel nicht werden,

Wenn jetzt der immerzürnende Boreas,
  Mein Erbfeind, über Nacht mit dem Frost das Land
    Befällt, und spät, zur Schlummerstunde,
      Spottend der Menschen, sein schröcklich Lied singt,

Und unsrer Städte Mauren und unsern Zaun,
  Den fleißig wir gesetzt, und den stillen Hain
    Zerreißt, und selber im Gesang die
      Seele mir störet, der Allverderber,

Und rastlos tobend über den sanften Strom
  Sein schwarz Gewölk ausschüttet, daß weit umher
    Das Tal gärt, und, wie fallend Laub, vom
      Berstenden Hügel herab der Fels fällt.

Wohl frömmer ist, denn andre Lebendige,
  Der Mensch; doch zürnt es draußen, gehöret der
    Auch eigner sich, und sinnt und ruht in
      Sicherer Hütte, der Freigeborne.

Und immer wohnt der freundlichen Genien
  Noch Einer gerne segnend mit ihm, und wenn
    Sie zürnten all', die ungelehrgen
      Geniuskräfte, doch liebt die Liebe.


~

VULKÁN

Most jöjj, nyájas Tűzszellem el és boríts
  a nők törékeny lelke fölé ködöt
    s aranyló álmot, és a mindig
      jók viruló pihenését óvd meg.

A férfinak hagyd műveit és eszét,
  gyertyája fényét, és a jövő napot
    kedvére add, de túl sokat ne
      rój ki a kedvszegő gondból rá,

ha most a folyton vak dühü Boreas,
  ősellenségem éjjel a tájra tör
    fagyával, és csúfunkra szörnyű
      éneke harsog az álomórán,

földúlja kedves városaink falát,
  a csöndes berket, szorgosan épített
    sövényt, s a mindent tönkretévő
      még dalaimban is űzi lelkem,

míg egyre tombol enyhe folyónk fölött,
  sötét felhői terhe lezúdul, úgy,
    hogy forr a völgy, s mint lomb ha hullik,
      szikla görög le az omló dombról.

A földi lények legkegyesebbike
  az ember: ám magára tekint, ha künn
    vihar dúl, biztos házban eszmél
      és pihen ő, a szabadnak termett.

És mindig áldón és örömest vele
  van egy jó szellem; mert ha az oktalan
    géniuszok föl is dühödnek
      ellene, a Szeretet szeret még.

Rónay György fordítása

Friedrich Hölderlin versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980
Válogatta és szerkesztette Rónay György
.............................................................................................................................................................................................................................