Pages

January 17, 2010

Gregory Corso (March 26, 1930 – Jan. 17, 2001)

Uccello

    They will never die on that battlefield
nor the shade or wolves recruit their hoard like brides of
wheat on all horizons waiting there to consume battle's end
    There will be no dead to tighten their loose bellies
no heap of starched horses to redsmash their bright eyes
    or advance their eat of dead
    They would rather hungersulk with mad tongues
than believe that in that field no man dies.

    They will never die who fight so embraced
breath to breath eye knowing eye impossible to die
or move no light seeping through no maced arm
nothing but horse outpanting horse shield brilliant upon
shield all made starry by the dot ray of a helmeted eye
ah how difficult to fall between those knitted lances
And those banners! angry as to flush insignia across its
    erasure of sky
    You'd think he'd paint his armies by the coldest rivers
have rows of iron skulls flashing in the dark
    You'd think it impossible for any man to die
each combatant's mouth is a castle of song
each iron fist a dreamy gong flail resounding flail
                           like cries of gold
how I dream to join such battle!
a silver man on a black horse with red standard and stripped
   lance    never to die but to be endless
a golden prince of pictorial war

Gregory Corso: Gasoline



Paolo Uccello: Micheletto da Cotignola Engages in Battle,1450s
Tempera on wood, 180 x 316 cm, Musée du Louvre, Paris


Uccello

    Sose halnak meg ezen a csatatéren
farkasok árnya se szedi össze elszórt csontjaikat
mint kalászt bármily ég alatt kivárva a csata végét
   Nem lesz halott aki kilógó beleit szorítsa
se lovak kinyúlt serege fényes szemüket összezúzni,
   sem szolgáltatni halotti torukat
   Balga nyelvükkel éhenvesznének inkább
minthogy elhiggyék hogy e téren egy halott se marad

   Sose halnak meg akik így harcolnak összefonódva
lehellet lehelleten szem szemet ismer lehetetlen így a halál
vagy a mozdulat fény se hasít be fegyver sem hatol át
csak egymás szájába lihegő lovak    sisakon ragyogó sisakok
mind megdermed egy rostélyfödte szem pont-sugarától
ó be nehéz is elesni ez összeakasztott lándzsák között 
S azok a zászlók! dühödten vetítik címerüket az ég tisztásaira
    Mintha jeges patak partján festette volna e seregeket
míg vas-koponyák úsztak le surranva a sötétben
    Mintha lehetetlen lenne meghalnia egynek is
minden harcos ajka a dalnak erődje
minden vasököl egy álmodó dob dárda dárdán
                      csendül mint arany recsegés
minden álmom egy ilyen csatába rohanni!
ezüst harcos fekete ménen vörös lobogóval és
   színes
   lándzsával   sose halni meg ez maradni örökké
       egy festői csata aranyos hercege

Somlyó György fordítása
In: ÉSZAK-AMERIKAI KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA, Komosz Könyvek, 1966

 ~
Gregory Corso sitting in Acropolis, Roma, October, 1959
Photographer: James Burke (Source)
.............................................................................................................................................................................................................................