Fernando Pessoa: The Book of Disquiet

(...) I often come across pages I wrote in my youth, when I was seventeen or twenty, and some of them reveal an expressive power I can't remember having back then. There are certain phrases and sentences written in the wake of my adolescence that seem like the product of the person I am now, with all that I've learned in the intervening years. I see I'm the same as I was. And since in general I feel that I've greatly progressed from what I was, I wonder where the progress is, if back then I was the same as now. (...)

       My God, my God, who am I watching? How many am I? Who is I? What is this gap between me and myself?

-- translated by Richard Zenith

Fernando Pessoa: The Book of Disquiet 

google book

(...) Gyakorta rábukkanok olyan dolgokra, amelyeket nagyon fiatalon írtam - tizenhét esztendős koromból származó töredékekre, húsz esztendős koromból származó töredékekre. Egyikben-másikban olyan kifejező erő van, amellyel emlékezetem szerint nem rendelkeztem életemnek abban az időszakában. Kamaszkorom után nem sokkal később készült írásaim egyes mondataiban, bizonyos bekezdéseiben akad egy s más, ami olyan hatást kelt, mintha a mai, az évek és a dolgok által kimunkált lényemből fakadna. Rájövök, hogy ugyanaz vagyok, aki voltam. De mert úgy érzem, hogy a mai napig sokat fejlődtem ahhoz képest, ami voltam, azt kérdezem, hol a fejlődés, ha akkor ugyanaz voltam, ami ma vagyok. (...)

    Istenem, Istenem, kit is szemlélek én? Hányan vagyok? Ki az, aki én vagyok? Mi ez a távolság, amely magamtól magamig húzódik?


Pál Ferenc fordítása

Fernando Pessoa (Bernardo Soares) A KÉTSÉGEK KÖNYVE, Kráter, Pomáz, 2007 

............................................................................................................................................................................................................................