Pages

May 25, 2010

Theodore Roethke (American, May 25, 1908 – August 1, 1963)

.
Epidermal Macabre

Indelicate is he who loathes
The aspect of his fleshy clothes, --
The flying fabric stitched on bone,
The vesture of the skeleton,
The garment neither fur nor hair,
The cloak of evil and despair,
The veil long violated by
Caresses of the hand and eye.
Yet such is my unseemliness:
I hate my epidermal dress,
The savage blood's obscenity,
The rags of my anatomy,
And willingly would I dispense
With false accouterments of sense,
To sleep immodestly, a most
Incarnadine and carnal ghost.


Theodore Roethke


EPIDERMÁLIS MACABRE

Idomtalan, ki megveti
Hús-öltönyét, nem kell neki
A csontra fércelt lenge vászon,
A lebernyeg a pőre vázon,
A se nem haj, se nem szőr irha,
A palást bűnökre és kínra,
A hasztalan fátyol, amit
Kéz és szem megbecstelenít.
Illetlenségem éppen ez:
Undorít a felhámi mez,
A barbár vér obszcenitása,
Anatómiám maskarája,
Túladnék végre igazán
A talmi érzék-cicomán,
S alhatnék, eldobva szemérmet,
Minden testnél testibb kísértet.

Várady Szabolcs fordítása

[In: Amerikai költők antológiája, Európa Könyvkiadó, 1990]
..............................................................................................................................................................................................................................

Ralph Waldo Emerson (American, May 25, 1803 – April 27, 1882)

.
GRACE

How much, preventing God! how much I owe
To the defences thou hast round me set;
Example, custom, fear, occasional slow,—
These scorned bondmen were my parapet.
I dare not peep over this parapet
To gauge with glance the roaring gulf below,
The depths of sin to which I had descended,
Had not these me against myself defended.




KEGYELEM

Gondos Isten! Köszönnöm mily nehéz,
Hogy körém raktál bölcs támfalakat:
Példa, szokás, gátlás, késlekedés,
Mint korlát, e páriák tartanak.
Rettegnék látni, e korlát alatt
Mit vesz ki a szem, míg örvénybe néz,
Vagy a bűnbe, hová egykor leestem,
Ha ők nem óvnának önmagam ellen.

Bárdos László fordítása

[In: Amerikai költők antológiája, Európa Könyvkiadó, 1990]
..............................................................................................................................................................................................................................

May 12, 2010

Emily Dickinson (American, December 10, 1830 – May 15, 1886)

 
 
 Emily Dickinson, daguerreotype, ca. 1847. 
 
Tell all the Truth but tell it slant Success in Circuit lies
Too bright for our infirm Delight
The Truth's superb surprise

As Lightning to the Children eased
With explanation kind
The Truth must dazzle gradually
Or every man be blind 

~


Emily Elizabeth, Austin, and Lavoinia Dickinson by Otis Allen Bullard, oil on canvas, ca. 1840


1129.

Az igazat ne szembe vágd,
Írd körül, így siker.
Gyenge szemünknek túl erős,
A fény, amit lövell.

Villámtól gyerek-félszet
A jó szó elcsitít,
Az igazat is adagold,
Mert fénye megvakít.

Károlyi Amy fordítása

[Emily Dickinson válogatott írásai, Magvető Könyvkiadó, 1978]
..............................................................................................................................................................................................................................

May 9, 2010

Lucian Blaga (Romanian, May 9, 1895 – May 6, 1961)

De Profundis

Încă un an, o zi, un ceas –
şi drumuri toate s-au retras
de sub picioare, de sub pas.
Încă un an şi-un vis şi-un somn –
şi-oi fi pe sub pămînturi domn
al oaselor ce drepte dorm.


De Profundis

Még egy év, egy nap, egy óra –
s elfogynak az utak sorra,
mintha láb nem járta volna.
Még egy év és még egy álom –
hantok fölé nő magányom,
s őrködik a csont-világon.

Lengyel Ferenc fordítása

[Lucian Blaga: DE PROFUNDIS, Editura Polis, Cluj / Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2002]

Lucian Blaga

De Profundis

One more year, a day, another hour perhaps
and all the roads will slip away from under my feet, evade my steps.
One more year, a dream, another sleep perhaps
and I shall be under the earth and lord of the bones,
sleeping the sleep of the just.

[Source: Anthology of Contemporary Romanian Poetry by Roy MacGregor-Hastie]
..............................................................................................................................................................................................................................

May 6, 2010

Randall Jarrell (American, May 6, 1914 – October 14, 1965)

.
FIELD AND FOREST

When you look down from the airplane you see lines,
Roads, ruts, braided into a net or web
Where people go, what people do: the ways of life.

Heaven says to the farmer: "What's your field?"
And he answers: "Farming," with a field,
Or: "Dairy-farming," with a herd of cows.
They seem a boy's toy cows, seen from this high.

Seen from this high,
The fields have a terrible monotony.

But between the lighter patches there are dark ones.
A farmer is separated from a farmer
By what farmers have in common: forests,
Those dark things what the fields were to begin with.
At night a fox comes out of the forest, eats his chickens.
At night the deer come out of the forest, eat his crops.

If he could he'd make farm out of all the forest,
But it isn't worth it: some of it's marsh, some rocks,
There are things there you couldn't get rid of
With a bulldozer, even not with dynamite.
Besides, he likes it. He had a cave there, as a boy;
He hunts there now. It's a waste of land,
But it would be a waste of time, a waste of money,
To make it into anything but what it is.

At night, from the airplane, all you see is lights,
A few lights, the lights of houses, headlights,
And darkness. Somewhere below, beside a light,
The farmer, naked, takes out his false teeth:
He doesn't eat now. Takes off his spectacles:
He doesn't see now. Shuts his eyes.
If he were able to he'd shut his ears,
And as it is, he doesn't hear with them.
Plainly, he's taken out his tongue: he doesn't talk.
His arms and legs: at least, he doesn't move them.
They are knotted together, curled up, like a child's.
And after he has taken off the thoughts
It has taken him his life to learn,
He takes off, last of all, the world.

When you take off everything what's left? A wish,
A blind wish; and yet the wish isn't blind,
What the wish wants to see, it sees.

There in the middle of the forest is the cave
And there, curled up inside it, is the fox.
He stands looking at it.
Around him the fields are sleeping: the fields dream.
At night there are no more farmers, no more farms.
At night the fields dream, the fields are the forest.
The boy stands looking at the fox
As if, if he looked long enough
                          he looks at it.
Or is it the fox that's looking at the boy?
The trees can't tell the two of them apart.




FÖLD ÉS VADON

Repülőről nézve a szem vonalakat lát,
Utak, keréknyomok hálóját, szövevényét
Ki hova megy, mit csinál: hogyan él.

Kérdi az Ég a gazdát: „Mi dologban jársz?”
„Gazdálkodom” így felel az, pár mezei dologgal,
Vagy: „Tejjel gazdálkodom” felel,
Tehéncsordával; játékszerek, ilyen magasból.

Ilyen magasból
A földek rettentő egyhangúak.

De a világos sávok közt vannak sötétebb
Sávok. Egyik gazdát a másikától
Elválasztja a közös: a vadon,
A sötétlő minden föld kezdete.
Éjjel róka jön a vadonból csirkét lopni.
Éjjel őzek merészkednek elő takarmányért.

A gazda, ha győzné, mind az egész vadont
Farmmá tenné, de nem éri meg, oly sok
A mocsár, a szikla, és nem boldogulna
Földgyalukkal de még dinamittal sem.
Meg aztán szereti. Gyerekként ott lelt egy odut;
S most ott vadászik. Persze, földpazarlás
Ez így, de időpazarlás, pénzpazarlás
Lenne bárhogy is változtatni rajta.

Éjjel, a repülőről, fényeket látsz,
Pár fényt, fényszórókét, ablakokét,
És sok sötétet. Valahol, lámpafénynél,
A gazda, meztelen, kiveszi fogsorát:
Nem eszik már. Szemüvegét lerakja:
Nem lát, nem néz. Behúnyja a szemét.
Ha tehetné, a fülét is becsukná,
De így, ahogy van: így sem hall vele.
S mintha a nyelvét is kivenné: nem szól.
Aztán karja-lába jön: meg se moccan.
Összekuporodik, mint kisgyerekkorában.
S hogy a gondolataiból is kibújt
Egy egész élet kellett, hogy megtanulja :
Legeslegvégül leveti a világot.

Letéve mindent, mi marad? A vágy,
A vak vágy; de a vágy nem vak: amit
Látni akar a vágy, meglátja mindig.

Ott a vadon sűrűjében az odu,
S benn az oduban kuporog a róka.
Ott áll és nézi.
Körül: alusznak, álmodnak a földek.
Éjjel nincs gazda, nincsen gazdaság.
Éjjel álmodik a föld, ilyenkor a föld vadon.
Ott áll a fiú és nézi a rókát,
Úgy nézi, mintha csak néznie kellene és csak nézi, nézi.
Vagy tán a róka a fiút? A fák
Nem tudják különválasztani őket.

Tandori Dezső fordítása

[Randall Jarrell: DÖNTÉS ÉLETRE-HALÁLRA, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1972]
..............................................................................................................................................................................................................................

Harry Martinson (Swedish, May 6, 1904—February 11, 1978)

.
The Song of the Meadow

A blossoming meadow can only be described by its butterflies,
only properly sung of by its bees.
Fully to comprehend the flash of a thousand wings
and fully to discern the song of the bees
can only be done by those fairies
who from eternity have trained themselves to listen.

   -- translated by William Jay Smith and Leif Sjoberg


 Harry Martinson



En blommande äng kan beskrivas bara av sina fjärila,
bara rätt besjungas av sina bin.
Att hålla sammans denna tusenflykt
och rätt urskilja biens sång
kan bara de feer som evigt övat.

*

A RÉT DALA
Ängens sång

Csupán lepkéi írhatják le a virágzó rétet,
csak méhei énekelhetnek róla igazán.
És egyedül csak a tündérek tarthatják össze
e százszorszépcikázást és foghatják fel
a méhek dalát: örökkön gyakorolták.

Thinsz Géza fordítása


[In: SZÉDÍTŐ TÁJ, TIZENEGY SVÉD KÖLTŐ, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974]
..............................................................................................................................................................................................................................