COMPTINE
C'est cette mince pellicule sur le remous du vin mal déposé de la mer
c'est ce grand cabrement des chevaux de la terre
arrêtés à la dernière seconde sur un sursaut du gouffre
c'est ce sable noir qui se saboule au hoquet de l'âbîme
c'est du serpent têtu ce rampement hors naufrage
cette gorgée d'astres revomie en gâteau de lucioles
cette pierre sur l'océan élochant de sa bave
une main tremblante pour oiseaux de passage
ici Soleil et Lune
font les deux roues dentées savamment engrenées
d'un Temps à nous moudre féroce
c'est ce mal être
cette fiente
ce sanglot de coraux
c'est fondant du ciel mémorable
jusqu'au leurre de nos coeurs rouges à l'aube
ce bec de proie rompant la poitrine inhospitalière
cage
et
marécage
C'est cet émouchet qui blasonne le ciel de midi de nos noirs coeurs planant
ce rapt
ce sac
ce vrac
cette terre
*
NURSERY RHYME
It is this fine film on the swirls of the cloudy wine of the sea
It is this great rearing of the horses of the earth
halted at the last moment on a gasp of the chasm
it is this black sand which roughs itself up on the hiccup of the abyss
it is this stubborn serpent's crawling out the shipwreck
this mouthful of stars revomited into a cake of fireflies
this stone on the ocean tugging with its drool
at a trembling hand for passing birds
here Sun and Moon
form the two cleverly engaged toothed wheels
of a Time ferocious in grinding us
it is this wretchedness
these droppings
this sob of coral reefs
it is alighting from the memorable sky
down onto the lure of our hearts red at dawn
this beak of prey breaking the unwelcoming chest
cage
and
quagmire
It is this kestrel which hovering blazons the noon sky of our black hearts
this abducting
this sacking
this dumping
this earth
[Source: Aimé Césaire: The Collected Poetry, translated by Clayton Eshleman and Annette Smith]
Aimé Césaire
MONDÓKA
Ez a keskeny filmszalag a bor örvényein
a tenger e rossz lerakodása
a föld e megbrokrosodott lovai amint
az utolsó pillantásban megtorpannak a szakadék peremén
ez a fekete föveny mely ökrendezve kavarog a mélység fölött
ez a kígyó mely konokul mászik a pusztulásba
ez a fénybogár-lepényként visszahányt csillagi korty
reszketve kitárt tenyér a költöző madaraknak
itt Nap és Hold
csak két pontosan egybekapcsolt fogaskereke
a minket ádázul őrlő Időnek
ez az élni-rossz
ez a ganaj
ez a korall-sikoly
az emlékezetes égnek e bonbona
hajnalban vöröslő szivünk e csalétke
e ragadozó csőr amely a barátságtalan mellbe belevág
karám
és
ingovány
ez a vércse mely kerengve beírja fekete szivünk déli egét
e lopott
e rabolt
kacatok
ez ez a föld
Somlyó György fordítása
[In: Somlyó György, AZ UTAZÁS, Magvető Könyvkiadó, 1984]
..............................................................................................................................................................................................................................
