.
Old Countryside
Beyond the hour we counted rain that fell On the slant shutter, all has come to proof. The summer thunder, like a wooden bell, Rang in the storm above the mansard roof, And mirrors cast the cloudy day along The attic floor; wind made the clapboards creak. You braced against the wall to make it strong, A shell against your cheek. Long since, we pulled brown oak-leaves to the ground In a winter of dry trees; we heard the cock Shout its unp lace able cry, the axe's sound Delay a moment after the axe's stroke. Far back, we saw, in the stillest of the year, The scrawled vine shudder, and the rose-branch show Red to the thorns, and, sharp as sight can bear, The thin hound's body arched against the snow.
[Collected Poems 1923-1953]
Túl a megsárgult esőcseppeken
bizonyosság volt minden, ami jött.
A viharban faharangszerűen
szól a dörgés manzárdtetőnk fölött,
s a felhős napot szétszórták a padlón
a tükrök, szélben sírt a burkolat.
Nekifeszültél, hogy — héját a kagyló —
védelmezd a falat.
Valaha barna tölgyleveleket
tépkedtünk, száraz fák telén, kakas
szólt valahol, a fejsze hangja meg
a csapás mögött picit lemaradt.
Láttuk, csönd évadján, odalenn
borzong a borzas inda, a rózsaág
a tüskékig piroslik s, élesen,
a hó fölé feszült vadászkutyát.
Várady Szabolcs fordítása
[Amerikai költők antológiája, Európa, Bp., 1990].............................................................................................................................................................................................................................. 
