Pages

August 9, 2010

Philip Larkin (English, 9 August 1922 – 2 December 1985)

.


The trees are coming into leaf 
Like something almost being said; 
The recent buds relax and spread, 
Their greenness is a kind of grief. 

Is it that they are born again 
And we grow old? No, they die too, 
Their yearly trick of looking new 
Is written down in rings of grain. 

Yet still the unresting castles thresh 
In fullgrown thickness every May. 
Last year is dead, they seem to say, 
Begin afresh, afresh, afresh.
 
*
Mother, Summer, I
My mother, who hates thunder storms, 
Holds up each summer day and shakes 
It out suspiciously, lest swarms 
Of grape-dark clouds are lurking there; 
But when the August weather breaks 
And rains begin, and brittle frost 
Sharpens the bird-abandoned air, 
Her worried summer look is lost, 

And I her son, though summer-born 
And summer-loving, none the less 
Am easier when the leaves are gone 
Too often summer days appear 
Emblems of perfect happiness 
I can't confront: I must await 
A time less bold, less rich, less clear: 
An autumn more appropriate.
*
This Be the Verse

They fuck you up, your mum and dad.   
    They may not mean to, but they do.   
They fill you with the faults they had
    And add some extra, just for you.

But they were fucked up in their turn
    By fools in old-style hats and coats,   
Who half the time were soppy-stern
    And half at one another’s throats.

Man hands on misery to man.
    It deepens like a coastal shelf.
Get out as early as you can,
    And don’t have any kids yourself.




 Philip Larkin


A fák

Kilombosodnak most a fák —
Így mondunk majdnem valamit.
Tűnnek alig-volt rügyeik;
Zöldjük máris szomorúság.

Újjászületnek? Míg mi csak
Múlunk? — Együtt múlunk velük!
Megújulásuk régi trükk;
Évgyűrük jelzik titkukat.

De májusonként — érted ezt? —
Lombjuk egy-egy kastélynyi zaj;
Szinte mondják, hogy: nincs tavaly!
S hogy kezdd újra, hogy újra kezdd.

Tandori Dezső fordítása
*

Eddig a vers, innét a vers
[This Be the Verse]

A papád-mamád összecsap,
    Akartak-e, azt sem tudod,
Belédtömik hibáikat,
    S még egy kis külön-adagot.

Így csapták össze őket is
    Még ómódibb szegény hülyék.
(Komolykodásuk! Könnyeik!
    ... Már ha nem egymást ölik épp.)

Nyomorunkat adjuk tovább;
    Mélyül, mint parti üreg.
Csak mássz ki minél hamarább;
    S ne csinálj bele gyereket.

Tandori Dezső fordítása

[Tandori Dezső: FÖLD ÉS VADON, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978]

*

EZ ÁLLJON MAJD A SÍRKÖVÖN
[This Be the Verse]

Elbasznak, papip és mamid.
    Nem szántszándékkal tán, de el.
Hibáikat beléd tömik,
    S még ráadást is élvezel.

Őket is annak idején
    Így baszták el ódon hülyék,
Akikből csöpög az erény,
    S kitapossák egymás belét.

Adódik csak tovább a rossz.
    Mélyül, mint part, mit víz kiváj.
Szállj ki még jókor, ne habozz.
    S te már gyereket ne csinálj.

Várady Szabolcs fordítása

[Várady Szabolcs: A rejtett kijárat, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003]

*

ANYÁM, A NYÁR ÉS ÉN
[Mother, Summer, I]

Anyám utálja, ha dörög.
Gyanakvón rázza ki a nyári
Napokat, hátha bent nyüzsög
Egy raj felhő szőlő-sötéten;
Aztán, az augusztus utáni,
Esős és törékeny derektől
Éles, madár-nélküli légben
Nyári aggodalma megenyhül.

Én szintén, habár nyár-szülött
S nyárimádó, ha hullnak a
Levelek, megkönnyebbülök.
Egy nyári nap, akár a bélyeg:
Teljes boldogság nyomata,
S én, nem bírván el e világot,
Homályosabb, gyávább, szegényebb
És helyénvalóbb őszre várok.

Imreh András fordítása

[Angol költők antológiája, Magyar Könyvklub, 2000]
..............................................................................................................................................................................................................................