Pages

May 24, 2011

Henri Michaux

(Belgian-born French painter, journalist, and poet, May 24, 1899 - October 18, 1984)
.

L'OISEAU QUI S'EFFACE

Celui-là, c'est dans le jour qu'il apparaît, dans le jour le plus blanc. Oiseau
Il bat de l'aile, il s'envole. Il bat de l'aile, il s'efface.
Il bat de l'aile, il réapparaît.
Il se pose. Et puis il n'est plus. D'un battement il s'est effacé dans l'espace blanc.
Tel est mon oiseau familier, l'oiseau qui vient peupler le ciel de ma petite cour. Peupler? On voit comment...
Mais je demeure sur place, contemplant, fasciné par son apparition, fasciné par sa disparition.



AZ ELKÖDLŐ MADÁR

Napközben tűnik fel, a legfehérebb nappal. Madár.
Egy szárnycsapás, s felröppen. Egy szárnycsapás, s elködlik.
Egy szárnycsapás, és itt van újra.
Leszáll. S már nincs sehol. Egy szárnycsapás, s fehér terekben ködlik el.
Lám, az én meghitt madaram, ez tölti ki az udvarom egét. Kitölti? Láthatni, hogy...
De én egyhelyben, lenyűgözve csak nézem telhetetlenül, mint tűnik fel, mint tűnik el.

Gera György fordítása

*

PAYSAGES

Paysages paisibles ou désolés.
Paysages de la route de la vie plutôt que de la surface de la Terre.
Paysages du Temps qui coule lentement, presque immobile et parfois comme en arrière.
Paysage des lambeaux, des nerfs lacérés, des «saudades».
Paysages pour couvrir les plaies, l'acier, l'éclat, le mal, l'époque, la corde au cou, la mobilisation.
Paysages pour abolir les cris.
Paysages comme on se tire un drap sur la tête.



TÁJAK

Tájak, békések és kietlenek,
Inkább az élet útjának tájai, mint a Föld felszínének,
Tájai az Időnek, mely lassan, csaknem mozdulatlanul, s olykor szinte visszafelé csordogál.
Rongyok és kitépett idegek tájai.
Tájak, melyek betakarják a sebeket, az acélt, a lármát, a rosszat, a kort, a kötelet a nyakon, a mozgósítást.
Tájak, amelyek eltörlik a sikolyokat.
Tájak: fülünkre húzott takarók.

Somlyó György fordítása

 Henri Michaux assis à sa table de travail (1943-45)
Author: Brassai (Halász Gyula)

MA VIE

Tu t'en vas sans moi, ma vie.
Tu roules.
Et moi j'attends encore de faire un pas.
Tu portes ailleurs la bataille.
Tu me désertes ainsi.
Je ne t'ai jamais suivie.

Je ne vois pas clair dans tes offres.
Le petit peu que je veux, jamais tu ne l'apportes.
A cause de ce manque, j'aspire a tant.
A tant de choses, a presque l'infini...
A cause de ce peu qui manque, que jamais tu n'apportes.


MY LIFE

You're going someplace without me, my life.
You're rolling away.
And I'm still waiting to make my move.
You've taken the battle somewhere
Abandoning me on the way.
I never followed, I stay.

Where you are leading me, I can't plainly see.
The very little that I want, you never bring to me.
Because of this emptiness, I want
So many things, almost the infinite ...
Because of this emptiness, that you never fill.

Translated by Valerie Smith and James Bushnik


ÉLETEM

Nélkülem múlsz el, életem.
Szaladsz.
S én csak várom, hogy egy lépést tegyek.
Máshol viselsz hadat.
Cserben hagysz ezáltal.
Sosem követtelek.

Nem igazodom el ajánlataidon.
Azt a keveset, amit kívánok, soha meg nem hozod.
E hiány miatt vágyom annyira.
Annyi sokra, már-már a végtelenre...
E kevés miatt, ami hiányzik, amit soha meg nem hozol.

Kálnoky László fordítása 

*
EMPORTEZ-MOI

Emportez-moi dans une caravelle,
Dans une vieille et douce caravelle,
Dans l'étrave, ou si l'on veut dans l'écume,
Et perdez-moi, au loin, au loin.

Dans l'attelage d'un autre âge,
Dans le velours trompeur de la neige,
Dans l'haleine de quelques chiens réunis,
Dans la troupe exténuée des feuilles mortes.

Emportez-moi sans me briser, dans les baisers,
Dans les poitrines qui se soulèvent et respirent,
Sur les tapis des paumes et leur sourire,
Dans les corridors des os longs, et des articulations.

Emportez-moi, où plutôt enfouissez-moi.
 


VIGYETEK EL

Vigyetek el egy vitorlás naszádon,
egy ócska, kedves vitorlás naszádon,
az orrán, vagy, mit bánom, a habokban,
csak veszítsetek el messze, de messze.

Egy másik század kocsijában.
A hó csalóka bársonyában.
Egy-két kutya lehelletében.
A holt avar tünékeny seregében.

Vigyetek el csókokban, de vigyázva.
A táguló és szűkülő tüdőkben.
Tenyerek szőnyegén és mosolyukban.
Hosszú csontok és izületek folyosóin.

Vigyetek el, vagy inkább rejtsetek el.

Somlyó György fordítása

*

LE GRAND COMBAT

Il l'emparouille et l'endosque contre terre;
Il le rague et le roupéte jusqu'à son drâle;
Il le pratéle et le libucque et lui baroufle les ouillais;
Il le tocarde et le marmine,
Le manage rape à ri et ripe à ra.
Enfin il l'écorcobalisse.
L'autre hésite, s'espudrine, se défaisse, se torse et se ruine.
C'en sera bientôt fini de lui;
Il se reprise et s'emmargine... mais en vain
Le cerveau tombe qui a tant roulé.
Abrah! Abrah! Abrah!
Le pied a failli!
Le bras a cassé!
Le sang a coulé!
Fouille, fouille, fouille,
Dans la marmite de son ventre est un grand secret.
Mégères alentours qui pleurez dans vos mouchoirs;
On s'étonne, on s'étonne, on s'étonne
Et on vous regarde,
On cherche aussi, nous autres le Grand Secret.
 


A NAGY HÁBORÚ

A világ ellen undoszkol és umparál,
És rágózza és répázza, míg itt a drál,
Pratálja és libucolja és baruflázza az ulláit,
Tokárja és marmolja,
Manázsozza hátra hót és hótra hát,
Végül ekorkobalassza.
A másik hezitál, eszpüdrinál, deferál, eltorzul és dugába dől.
Nemsokára vége lesz neki,
Befoltozza és körülmargózza magát... de hiába,
A karika lehullt, pedig annyit gurult.
Abrah! Abrah! Abrah!
A láb elesett!
A kar eltörött!
A vér elfolyott!
Keress, keress, keress,
Nagy titok van a hasa fazekában,
Boszorkák köröskörül, sírtok zsebkendőitekbe;
Bámulunk, bámulunk, bámulunk,
Benneteket figyelünk,
Mindenki keresi, mi is, hol a Nagy Titok.

Weöres Sándor fordítása


*


QU'IL REPOSE EN RÉVOLTE

Dans le noir, dans le soir sera sa mémoire
dans ce qui souffre, dans ce qui suinte
dans ce qui cherche et ne trouve pas
dans le chaland de débarquement qui crève sur la grève
dans le départ sifflant de la balle traceuse
dans l’île de soufre sera sa mémoire.

Dans celui qui a sa fièvre en soi, à qui n’importent les murs
dans celui qui s’élance et n’a de tête que contre les murs
dans le larron non repentant
dans le faible à jamais récalcitrant
dans le porche éventré sera sa mémoire

Dans la route qui obsède
dans le cœur qui cherche sa plage
dans l’amant que son corps fuit
dans le voyageur que l’espace ronge.

Dans le tunnel
dans le tourment tournant sur lui-même
dans celui qui ose froisser les cimetières

Dans l’orbite enflammé des astres qui se heurtent en éclatant
dans le vaisseau fantôme, dans la fiancée flétrie
dans la chanson crépusculaire sera sa mémoire.

Dans la présence de la mer
dans la distance du juge
dans la cécité
dans la tasse à poison.

Dans le capitaine des sept mers
dans l’âme de celui qui lave la dague
dans l’orgue en roseau qui pleure pour tout un peuple
dans le jour du crachat sur l’offrande.

Dans le fruit de l’hiver
dans le poumon des batailles qui reprennent
dans le fou de la chaloupe.

Dans les bras tordus des désirs à jamais inassouvis
sera sa mémoire.



*

NYUGODJÉK LÁZADÁSBAN

Az éjben, a mélyben leszen emlékezete
abban, ami vérzik, ami verítékzik
abban ami keres, de nem talál
a kirakodó uszályban,
amely ott kallódik a kikötőben
a fütyülve röppenő nyomjelző golyóban
a kén szigetén leszen emlékezete.

Abban, aki lázrohamában meg se látja a falat
abban, aki rohantában csak falba verheti fejét
a bűnét nem bánó latorban
a gyöngében aki mindig ellenáll
a kifosztott templomhajóban leszen emlékezete.

A hívogató utakban
a tengerét kereső szívben
a testét elvesztő szeretőben
a tér-felmorzsolta utasban.

Az alagútban
az önmaga ellen forduló fájdalomban
abban, aki nem fél feldúlni a temetőket.

A robbanva egymásnak ütődő csillagok
pályáiban a bolygó hollandiban az elhervadt menyasszonyban
az alkonyúló dalban leszen emlékezete.

Az ittlévő tengerben
a bíró távollétében
a vakságban
a méregpohárban.
A hét tenger kapitányában
a véres tőrét mosónak lelkében
a nád orgonájában amely egy egész népet sirat
a szent áldozat leköpésének napjában.

A tél gyümölcsében
a kiújuló csaták tüdejében
a bolondban az ágyúnaszádban.
Az örökké kielégíthetetlen vágyak kicsavart karjaiban
leszen emlékezete.

Somlyó György fordítása



________
Somlyó György: Az utazás, Magvető, 1984
Bukfencező Múzsa, Kozmosz Könyvek, 1976
Az idő lovai, Kozmosz Könyvek, 1979

..............................................................................................................................................................................................................................