(1922. január 3. – Budapest, 1991. augusztus 23.)
SZOBROKAT VITTEM
Szobrokat vittem a hajón,
hatalmas arcuk névtelen.
Szobrokat vittem a hajón,
hogy álljanak a szigeten.
Az orr s a fül porca között
kilencvenfokos volt a szög,
különben rajtuk semmi jel.
Szobrokat vittem a hajón,
és így süllyedtem el.
hatalmas arcuk névtelen.
Szobrokat vittem a hajón,
hogy álljanak a szigeten.
Az orr s a fül porca között
kilencvenfokos volt a szög,
különben rajtuk semmi jel.
Szobrokat vittem a hajón,
és így süllyedtem el.
I CARRIED STATUES
I carried statues on the ship,
their enormous anonymous faces.
I carried statues on the ship
to the island, to take their places.
Between the ear and the nose
was an angle of ninety degrees,
for the rest their faces were blank.
I carried statues on the ship,
and in that way I sank.
Translated by Bruce Berlind
Nemes Nagy Ágnes sírja Budapesten. Farkasréti temető
Jovánovics György alkotása
Jovánovics György alkotása
KÖZÖTT
A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin szilárdan
támaszkodik madár s madártan,
az érvek foszló szélein a szárny,
egy percnyi ég beláthatatlan
következményű lombjai,
az élő pára fái, felkanyarodva
akár a vágy, a fenti lombba,
percenként hússzor lélegezni
a zúzmarás, nagy angyalokat.
És lent a súly. A síkon röghegyek
nagy, mozdulatlan zökkenései,
amint feküsznek, térdenállnak
az ormok és a sziklahátak,
a földtan szobrai,
a völgy egy percnyi figyelem-lazulás,
aztán megint a tömbök és a formák,
meszes csonttól körvonalig
kővé gyűrődött azonosság.
Az ég s a föld között.
A sziklák roppanásai.
Amint a nap átlátszó ércei
már-már magukba, fémmé a követ,
ha állat járja, körme füstölög,
s köröznek fent a sziklafal fölött
az égő paták füstszalagjai,
aztán az éj a sivatagban,
az éj, amint kioltja s kőmivolta
magváig ér, fagypont alatti éj,
s amint hasadnak és szakadnak
a porcok, forgók, kőlapok,
amint feszítik véghetetlen,
széthasgató önkívületben
a fehér s a fekete mindennapos
néma villámcsapásai –
A nap s az éj között.
A szaggatások, hasgatások,
a víziók, a vízhiányok,
a tagolatlan feltámadások,
a függőlegesek tűrhetetlen
feszültségei fent és lent között –
Éghajlatok. Feltételek.
Között. Kő. Tanknyomok.
Egy sáv fekete nád a puszta-szélen,
Két sorba írva, tóban, égen,
két sötét tábla jelrendszerei,
csillagok ékezetei –
Az ég s az ég között.
BETWEEN
The great sleeves of air,
air on which the bird
and the science of birds bear
themselves, wings on the fraying argument;
incalculable result
of a moment's leafy silhouette
bark and branch of a haze living upwards
like desire into the upper leaves
to inhale every three seconds
those big, frosty angels.
Downweight. On the plain
the mountain's motionless shocks
as they lie or kneel
peaks and escarpments,
geology's figure-sculpture,
the glen's a moment's distraction
and once more the forms and rocks,
chalky bone to outline
into identity of pleated stone.
Between the sky and the earth.
Creaking of rocks. As
the sun's clear ores
into themselves almost, stone into metal, as
a creature steps on in his claws smoke,
and up above the escarpment
ribbons of burning hoof,
then night in the desert, night as
quenching and reaching
its stony core, night below zero, and as
the tendons, joints, plaques
split and tear, as
they are strained in endless
splitting ecstasy
by routine dumb lightning
in black and white —
Between the day and the night.
Aches and stabbings,
visions, voiceless aqueducts,
inarticulate risings,
unbearable tension
of verticals between up and down.
Climates. Conditions.
Between. Stone. Tanktraces.
A strip of black reed rimming the plain
written in two lines, in the lake, the sky,
two black plaques of signsystem,
diacritic on the stars —
Between the sky and the sky.
Translated by Hugh Maxton
A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin szilárdan
támaszkodik madár s madártan,
az érvek foszló szélein a szárny,
egy percnyi ég beláthatatlan
következményű lombjai,
az élő pára fái, felkanyarodva
akár a vágy, a fenti lombba,
percenként hússzor lélegezni
a zúzmarás, nagy angyalokat.
És lent a súly. A síkon röghegyek
nagy, mozdulatlan zökkenései,
amint feküsznek, térdenállnak
az ormok és a sziklahátak,
a földtan szobrai,
a völgy egy percnyi figyelem-lazulás,
aztán megint a tömbök és a formák,
meszes csonttól körvonalig
kővé gyűrődött azonosság.
Az ég s a föld között.
A sziklák roppanásai.
Amint a nap átlátszó ércei
már-már magukba, fémmé a követ,
ha állat járja, körme füstölög,
s köröznek fent a sziklafal fölött
az égő paták füstszalagjai,
aztán az éj a sivatagban,
az éj, amint kioltja s kőmivolta
magváig ér, fagypont alatti éj,
s amint hasadnak és szakadnak
a porcok, forgók, kőlapok,
amint feszítik véghetetlen,
széthasgató önkívületben
a fehér s a fekete mindennapos
néma villámcsapásai –
A nap s az éj között.
A szaggatások, hasgatások,
a víziók, a vízhiányok,
a tagolatlan feltámadások,
a függőlegesek tűrhetetlen
feszültségei fent és lent között –
Éghajlatok. Feltételek.
Között. Kő. Tanknyomok.
Egy sáv fekete nád a puszta-szélen,
Két sorba írva, tóban, égen,
két sötét tábla jelrendszerei,
csillagok ékezetei –
Az ég s az ég között.
BETWEEN
The great sleeves of air,
air on which the bird
and the science of birds bear
themselves, wings on the fraying argument;
incalculable result
of a moment's leafy silhouette
bark and branch of a haze living upwards
like desire into the upper leaves
to inhale every three seconds
those big, frosty angels.
Downweight. On the plain
the mountain's motionless shocks
as they lie or kneel
peaks and escarpments,
geology's figure-sculpture,
the glen's a moment's distraction
and once more the forms and rocks,
chalky bone to outline
into identity of pleated stone.
Between the sky and the earth.
Creaking of rocks. As
the sun's clear ores
into themselves almost, stone into metal, as
a creature steps on in his claws smoke,
and up above the escarpment
ribbons of burning hoof,
then night in the desert, night as
quenching and reaching
its stony core, night below zero, and as
the tendons, joints, plaques
split and tear, as
they are strained in endless
splitting ecstasy
by routine dumb lightning
in black and white —
Between the day and the night.
Aches and stabbings,
visions, voiceless aqueducts,
inarticulate risings,
unbearable tension
of verticals between up and down.
Climates. Conditions.
Between. Stone. Tanktraces.
A strip of black reed rimming the plain
written in two lines, in the lake, the sky,
two black plaques of signsystem,
diacritic on the stars —
Between the sky and the sky.
Translated by Hugh Maxton
