Pages

September 6, 2011

Rainer Maria Rilke: Der Apfelgarten

(The Apple Orchard)

Borgeby-Gård

Komm gleich nach dem Sonnenuntergange,
sieh das Abendgrün des Rasengrunds;
ist es nicht, als hätten wir es lange
angesammelt und erspart in uns,

um es jetzt aus Fühlen und Erinnern,
neuer Hoffnung, halbvergessnem Freun,
noch vermischt mit Dunkel aus dem Innern,
in Gedanken vor uns hinzustreun

unter Bäume wie von Dürer, die
das Gewicht von hundert Arbeitstagen
in den überfüllten Früchten tragen,
dienend, voll Geduld, versuchend, wie

das, was alle Maße übersteigt,
noch zu heben ist und hinzugeben,
wenn man willig, durch ein langes Leben
nur das Eine will und wächst und schweigt.



*


ALMÁSKERT

Borgeby-G
ård

Jöjj, mihelyt a nap lement az égről,
nézd az esti zöldben a gyepet;
nem olyan-e mindez, mintha régről
gyűjtöttük s őriztük volna meg,

hogy most, emlékekből, tűnt örömből,
új reményből, érzésből, alig
megtisztítva még a benti ködtől,
szerteszórjuk gondolatban itt,

düreri fák alatt, melyek érett
gyümölcsükben a munkás napok
súlyát hordják, szolgáló szerények
türelmével, s megpróbálva, hogy

lehet azt, mi mindenen túlárad,
még növelni s dúsan osztani,
ha önként, egy hosszú léten át csak
egyre tör, nő s hallgat valaki.

Rónay György fordítása




 

____________
Rónay György: Századunk Útjain
Európa Könyvkiadó, 1973 


.