Man Ray: Untitled (Sunflower), 1936
Sunflower
for Pierre Reverdy
The traveler who crossed Les Halles at summer’s end
Walked on tiptoe
Despair rolled its great handsome lilies across the sky
And in her handbag was my dream that flask of salts
That only God’s godmother had breathed
Torpors unfurled like mist
At the Chien qui Fume
Where pro and con had just entered
They could hardly see the young woman and then only at an angle
Was I dealing with the ambassadress of saltpeter
Or with the white curve on black background we call thought
The Innocents’ Ball was in full swing
The Chinese lanterns slowly caught fire in chestnut trees
The shadowless lady knelt on the Pont-au-Change
On Rue Gît-le-Coeur the stamps had changed
The night’s promises had been kept at last
The carrier pigeons and emergency kisses
Merged with the beautiful stranger’s breasts
Jutting beneath the crepe of perfect meanings
A farm prospered in the heart of Paris
And its windows looked out on the Milky Way
But no one lived there yet because of the guests
Guests who are known to be more faithful than ghosts
Some like that woman appear to be swimming
And a bit of their substance becomes part of love
She internalizes them
I am the plaything of no sensory power
And yet the cricket who sang in hair of ash
One evening near the statue of Etienne Marcel
Threw me a knowing glance
André Breton it said pass
Translation by Mark Polizzotti
Andre Breton: Self Portrait, Automatic Writing 1930 (Mutualart)
Tournesol
La voyageuse qui traversa les Halles à la tombée de l'été
Marchait sur la pointe des pieds
Le désespoir roulait au ciel ses grands arums si beaux
Et dans le sac à main il y avait mon rêve ce flacon de sels
Que seule a respiré la marraine de Dieu
Les torpeurs se déployaient comme la buée
Au Chien qui fume
Ou venaient d'entrer le pour et le contre
La jeune femme ne pouvait être vue d'eux que mal et de biais
Avais-je affaire à l'ambassadrice du salpêtre
Ou de la courbe blanche sur fond noir que nous appelons pensée
Le bal des innocents battait son plein
Les lampions prenaient feu lentement dans les marronniers
La dame sans ombre s'agenouilla sur le Pont-au-Change
Rue Git-le-Coeur les timbres n'étaient plus les mêmes
Les promesses de nuits étaient enfin tenues
Les pigeons voyageurs les baisers de secours
Se joignaient aux seins de la belle inconnue
Dardés sous le crêpe des significations parfaites
Une ferme prospérait en plein Paris
Et ses fenêtres donnaient sur la voie lactée
Mais personne ne l'habitait encore à cause des survenants
Des survenants qu'on sait plus dévoués que les revenants
Les uns comme cette femme ont l'air de nager
Et dans l'amour il entre un peu de leur substance
Elle les intériorise
Je ne suis le jouet d'aucune puissance sensorielle
Et pourtant le grillon qui chantait dans les cheveux de cendres
Un soir près de la statue d'Etienne Marcel
M'a jeté un coup d'oeil d'intelligence
André Breton a-t-il dit passe
(L’Amour Fou, 1937)
Napraforgó
Pierre Reverdynek
Az utazó hölgy aki átvágott a Vásárcsarnokon a nyár leszálltakor
Lábujjhegyen haladt
A kétségbeesés az égen görgette gyönyörű és hatalmas kontyvirágait
És kézitáskájában hevert az álmom az az illatos üveg
Amit egyedül csak az Isten keresztanyja szagolt
A kábulat szétterült mint a pára
A Pipázó kutyában
Ahová belépett épp a pro és a kontra
A fiatalasszonyt ők nem láthatták csak oldalról és rosszul úgy ahogy
Vajon a salétrom női nagykövetével akadt dolgom
Vagy amit gondolatnak hívunk a fekete alapon fehér görbület asszonyával
Javában folyt az ártatlanok bálja
Az árnyék nélküli hölgy letérdelt a Pénzváltók hídján
Git-le-Coeur utca az ütőcsengők már nem voltak ugyanazok
Beteljesültek végre az éjszakai ígéretek
A postagalambok a segélyezési csókok
Odaröppentek a szép ismeretlen kebleire
Amiket a tökéletes jelentések selyme alatt dárda járt át
Párizs kellős közepén egy major virágzott
És a tejútra nyíltak ablakai
De nem lakott még benne senki a váratlan vendégek miatt
Akik a szóbeszéd szerint a kísérteteknél is ragaszkodóbbak
Egyesek mint ez az asszony mintha úsznának
És lényegükből egy kevés átáramlik a szerelembe
Ami belső tartalmak felé űzi őket
Nem vagyok én játékszere semmiféle érzéki hatalomnak
Mégis a hamu hajzatában cirpelő tücsök
Étienne Marcel szobra mellett az egyik este
Értelmesen rám tekintett
André Breton mondta menj tovább
Parancs János fordítása
(Földfény, 1923)
____________
A MÁGNESES MEZŐK, André Breton és Philippe Soupault versei, Magvető, Budapest, 1984
No comments:
Post a Comment