Simonyi Imre

(1920. szeptember 14. – 1994. február 10.)

ÖNÉLETRAJZ

hatéves koromig
analfabéta voltam

emlékszem
hatéves koromig
teljes mértékben
szót értettem
kortársaimmal

NE SÍRJATOK

Mindig valami fontosat
szerettem volna mondani
néktek
Aztán valahogy
mindig csak ilyenekre futotta
              hogy
     ne féljetek
     ne hazudjatok
     ne bántsatok
     szeressetek
     ne sírjatok
     sirassatok
Az istenért
mondjatok már végre
helyettem valami fontosabbat


KÉRELEM

Csak kötelezővé ne tegyétek
azt, ami szabad:
a gyötrelmet
s a gyönyörűséget.


ÉDEN, SZALMASZÁL

azt most sem tudom megmondani néked
hogy az Éden merre van

de a multkor - egy pillanatra -
nem lehetett túl messze tőlünk

emlékszel arra a szalmaszálra
amelyen függött valami?
(valami amiről utólag még kérdezted is
hogy vajon mi lehetett)

tudod arra a szalmaszálra gondolok
amelyet már csak akkor vettünk észre
amikor a hátunk mögött
egészen közel hozzánk
azzal a furcsa kettős robajjal
leszakadtunk róla

_____
Simonyi Imre: Szemközt s háttal, Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2006
Simonyi Imre: Az öröm hiányzott, Trikolor-Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 1994