Vas István (1910-1991): Egy rajzra (Upon a Drawing)

.

Szántó Piroska (1913 - 1998) -Szerelmesek, 1986


EGY RAJZRA

Ezek a lábak és kezek, ez a két medence,
Ez a mozdulat félreismerhetetlen. De kinek volt
Ilyen keskeny arca? Orra és ajka közt
Ilyen keskeny, hosszú bemélyedés? Ez a majdnem kopasz
Koponya, ez igen - de ki néz ki e szemekből?
Ez is, meg az is. Nem csupán ketten végzik ezt a
Szeretkezést, hanem többedmagukkal. A halott
Hitvesek és szeretők mozdulnak e meghitt
Mozdulatokban. Valamikor kibékíthetetlen
Férfiak és nők adtak randevút e vonalakban.
Micsoda vonalak! Micsoda ölelés!
Ez a fekete alapon fehérrel csurgatott
Vonal-közösülés mi mindennel rakottan
Gazdag a tisztaságban, tiszta a bujaságban!
Ilyen buják csak azok tudnak lenni, akik már
Nincsenek, csak ezekben a vonalakban vannak,
Elrejtve ebben az ölelésben. Ebben az áttetsző,
Sziporkázón szilárd szerkezetben. És ennek a zártkörű
Sokadalomnak minden életjelében ők, csak ők
A névadók, ugyanők ketten. Te meg én, te meg én.

Szántó Piroska: Férfi és Nő (Együtt), 1976

Szántó Piroska és Vas István

________

Vas István, Összegyűjtőtt versek III. 1960-1976, Holnap Kiadó, 2005





Korábban / Previously:

• RAPSZÓDIA EGY ŐSZI KERTBEN / RHAPSODY IN AN AUTUMN GARDEN 
• A LÁTHATATLAN ELEM / THE INVISIBLE ELEMENT