Pages

November 17, 2012

René Char (1907-1988)

J'HABITE UNE DOULEUR

     Ne laisse pas le soin de gouverner ton coeur à ces tendresses parentes de l'automne auquel elles empruntent sa placide allure et son affable agonie. L'oeil est précoce à se plisser. La souffrance connaît peu de mots. Préfère te coucher sans fardeau: tu rêveras du lendemain et ton lit te sera léger. Tu rêveras que ta maison n'a plus de vitres. Tu es impatient de t'unir au vent, au vent qui parcourt une année en une nuit. D'autres chanteront l'incorporation mélodieuse, les chairs qui ne personnifient plus que la sorcellerie du sablier. Tu condamneras la gratitude qui se répète. Plus tard, on t'identifiera à quelque géant désagrégé, seigneur de l'impossible.
     Pourtant.
     Tu n'as fait qu'augmenter le poids de ta nuit. Tu es retourné à la pêche aux murailles, à la canicule sans été. Tu es furieux contre ton amour au centre d'une entente qui s'affole. Songe à la maison parfaite que tu ne verras jamais monter. A quand la récolte de l'abîme? Mais tu as crevé les yeux du lion. Tu crois voir passer la beauté au-dessus des lavandes noires...
     Qu'est-ce qui t'a hissé, une fois encore, un peu plus haut, sans te convaincre?
     Il n'y a pas de siège pur.

Fureur et Mystère (1948)
________
Anthology of Second World War French Poetry, Taylor & Francis, 1982


FÁJDALOMBAN ÉLEK

    Ne bízd a szíved kormányzását ama gyöngédségre, mely az ősszel rokon, tőle kapja nyugodt járását és barátságos haldoklását. A szem hajlamos a korai ráncosodásra. A szenvedés kevés szót ismer. Inkább teher nélkül térj nyugovóra: a holnapról álmodsz majd, és könnyű lesz az ágyad. Arról álmodsz, hogy házadnak már nincsen ablaka. Alig várod, hogy egyesülj a széllel; a széllel, ami egy évet rohan át egyetlen éjszaka. Mások hadd énekeljenek a zengő testetlenné válásról; a testről, ami már csak a homokóra varázslatát személyesíti meg. Ítéld el az ismétlődő hálát! Később majd valami visszatetszést keltő óriással azonosítanak, a lehetetlenség nagyurával.
     Pedig.
    Csak az éjszakád terhét növelted. Visszatértél horgászni a bástyafalakra, a nyár nélküli kánikulába. Dühös vagy, hogy szeretni tudsz a megbomló egyetértés közepette. Gondolj a tökéletes házra, amit fölépülni nem látsz soha!
Mikor lesz a mélység aratása? De hát kiszúrtad az oroszlán szemét. Elsuhanni véled a szépséget a sötét levendulák fölött...
     Ki emelt föl már megint, egy kissé magasabbra, anélkül hogy meggyőzött volna?
     Nincs pártatlan ítélőszék.

Parancs János fordítása

(Düh és Rejtelem)

______
René Char: A KÖNYVTÁR LÁNGBAN ÁLL, Európa Könyvkiadó, Bp., 1989

No comments:

Post a Comment