Forrás: dehir.hu
Ámor & Psziché-szekvenciák
XL
Az Űrpillangó enigmája
A szíve, mintha volna már halott
a visszaúton, ahol elhagyott
az égen, mintha minden csillagot
hol összetört, mert vére már fagyott
mint ősszel is, vagy télen csillogott
a jég alatt lebegve, mint egy titkos
nagy lepkeraj sok szárnya csapkodott
az űrben, ahol nincsen semmi biztos
csak emléke egy nyelvnek, ahogy száll át
a pillangónyi jelkép, mert halott:
csak lelke van, de vére nincs, madárláb
lép át a várakozó jelentéseken
a semmibe, ahol már nem is várták,
mint súlytalan, kitörlött értelem.
XXXV
A számítógép este
Vannak azok a pillanatok este amikor
az ember fáradt már bármit csinálni.
Csak ül csendben. Még nem álmos, de
nem is friss. Olvas néhány Kosztolányi
sort lélekről, őszről, titokzatos megállókról,
elmúló időről. Mert az idő is olyan, mint
az élet: csupán a testen hagy nyomot.
A tudatban, a lélekben, vagy a nyelv
viszonyrendszerében. Nem is tudom. Valaki
kinéz az ablakon, hogy távol a csillagok
vajon mit is csinálnak. Elgondolkodik azon,
hogy a föld és a csillagok közt élt ő. Fél
elaludni. Mint a gyerek este, kifogást
keres. Amíg táncol a képernyőkímélő.
A számítógép este
Vannak azok a pillanatok este amikor
az ember fáradt már bármit csinálni.
Csak ül csendben. Még nem álmos, de
nem is friss. Olvas néhány Kosztolányi
sort lélekről, őszről, titokzatos megállókról,
elmúló időről. Mert az idő is olyan, mint
az élet: csupán a testen hagy nyomot.
A tudatban, a lélekben, vagy a nyelv
viszonyrendszerében. Nem is tudom. Valaki
kinéz az ablakon, hogy távol a csillagok
vajon mit is csinálnak. Elgondolkodik azon,
hogy a föld és a csillagok közt élt ő. Fél
elaludni. Mint a gyerek este, kifogást
keres. Amíg táncol a képernyőkímélő.
.,.,.,.,.,.,.,.
[lassan meg ezt azt
Lassan megértem ezt is azt amazt is
mikor már késő van meg' érteni
hogy mi is volt amiről hallgatott
az a bizonyos helyzet akkor ott
amit akkor ott még nem is sejtettem
hogy késve azt is egyszer majd megértem.
[az életem az
Az életem az mindenütt követ
ha alszom is csak azt hiszem hogy nem
ha alszom az élettel alszom el
ha ébredek életre ébredek
az élet bennem mindig láthatatlan
csak jön meg megy bennem mozog beszél
vagy én beszél ő hallgat engemet
az életem én nem is ismerem
az élet folyton történik velem
nem jó nem rossz hanem csak életem
az életemről én beszélgetek
másoknak akiktől elbúcsúzom
az életemmel azt hogy itt vagyok
nem is tudom mit mondhatnék neki
ha elhagyna az élet engemet.
[ha menni kell
Ha menni kell oly jó voln még maradni
elüldögélni még egy kicsikét
beszélgetni hallgatni erről arról
a döntő pillanatot halogatni
mely eldöntetett volt már hamarább
de most mégis oly jó voln még maradni
hogy együtt legyen még a volt a van
hogy múljon is maradjon is ami
lesz minden legyen minden múlhatatlan
és tartson tovább még a lehetetlen
az üldögélés és ami lehetne.
.,.,.,.,.,.,.,.
Legyen neked könnyű a föld!
R.I.P.
__________
Borbély Szilárd: Halotti pompa, Kalligram, Pozsony, 2004
Borbély Szilárd: Mint. minden. alkalom., JAK, Balassi Kiadó, 1995
No comments:
Post a Comment