Hajnal Anna
forrás PIM
NEVEM KIMONDTAD
Nevem kimondtad, s nyelveden
megolvadt nevem, mézes bor,
átgyúlt köröttünk a sötét,
s illatozott ezer bokor,
és százezer fülemile
énekelt, egyre csattogott,
eső verte az ablakot,
odakünn kitavaszodott...
Hozzám hajoltál s forgószél
tört rám és forgatott vakon,
hozzám simultál és a szél
szédülten elült vállamon,
s amikor összeért a szánk
hogy villám ért-e? vagy parázs?
megbénult minden gyors tagom,
s a szivem haldokló parázs...
1935. július 11.
KÖNNYÜ
Ki nehéznek születtem
ó milyen könnyü lettem:
elszakadt horgonyláncom,
súlyomat elvesztettem.
Ki volnék boldog búja
vagyok szelek hajója,
széditő körök foglya:
szárnyam nőtt: két vitorla.
1973. november
ó milyen könnyü lettem:
elszakadt horgonyláncom,
súlyomat elvesztettem.
Ki volnék boldog búja
vagyok szelek hajója,
széditő körök foglya:
szárnyam nőtt: két vitorla.
1973. november
MADARAD
Madarad kit kezemre adtál
mint gyenge pelyhest nálam hagytál,
hogy majd megnőjjön, kapjon szárnyra
megnőtt: most beborít az árnya.
Amikor erre választottál,
hogy vele megajándékoztál
tudhattam volna amit mára
nem rám gondoltál: a madárra.
Erdőt növesztettél körébem,
hogy madarad erdőben éljen,
biborbogyókat érlelsz érte,
hogy édes legyen estebédje
most szelet zúgatsz reggel-este,
hogy énekelni keljen kedve
madarad énekétől lángol:
alkony az égbolt közel s távol.
Madarad kit kezemre adtál
mint gyenge pelyhest nálam hagytál,
hogy majd megnőjjön, kapjon szárnyra
megnőtt: most beborít az árnya.
Amikor erre választottál,
hogy vele megajándékoztál
tudhattam volna amit mára
nem rám gondoltál: a madárra.
Erdőt növesztettél körébem,
hogy madarad erdőben éljen,
biborbogyókat érlelsz érte,
hogy édes legyen estebédje
most szelet zúgatsz reggel-este,
hogy énekelni keljen kedve
madarad énekétől lángol:
alkony az égbolt közel s távol.
1974. szeptember
VÁRJ
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy ujra betakarlak!
együtt leszünk nagy hó alatt:
jövök, még szeretni akarlak.
Hozzád présel az áldott súly,
elérlek, soha közelebben:
csontomig érő remegés
átjár mint ifju közeledben.
Megvársz? Csontszámmal megcsókollak,
csontkezem kezedre tapadhat
csontkarom karodba karolhat
szeretlek, szeretni akarlak.
1975. január
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy ujra betakarlak!
együtt leszünk nagy hó alatt:
jövök, még szeretni akarlak.
Hozzád présel az áldott súly,
elérlek, soha közelebben:
csontomig érő remegés
átjár mint ifju közeledben.
Megvársz? Csontszámmal megcsókollak,
csontkezem kezedre tapadhat
csontkarom karodba karolhat
szeretlek, szeretni akarlak.
1975. január
________
Hajnal Anna: A gond akár a szemfedél, 34, 276, 283, 286. old.
Kozmosz Könyvek, 1985
.
No comments:
Post a Comment