Pages

April 11, 2014

József Attila (1905. április 11. - 1937. dec. 3.)

BEVEZETŐ

Lidi nénémnek öccse itt,
Batu khán pesti rokona,
kenyéren élte éveit
s nem volt azúrkék paplana;
kinek verséért a halál
öles kondérban főz babot—
hejh burzsoá! hejh proletár!—
én, József Attila, itt vagyok!

1927. máj.


OPENING

Lidi’s young brother here,
Khan Batu’s Budapest relative,
who lived on bread for years
and never owned a royal-blue eiderdown;
for whose poems death
simmers beans in a wooden pot—
hey bourgeois! hey proletarian!—
I, Attila József, am here!

Translated from Hungarian by Ron A. Kalman and Gabor J. Kalman
source: Exqusite Corpse

 

"A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna."

József Attila: A Dunánál (részlet)

I sat there on the quayside by the landing,
a melon rind was drifting on the flow.
I delved into my fate, just understanding:
the surface chatters, while it's calm below.
As if my heart had been its very source,
troubled, wise was the Danube, mighty force.

By the Danube (excerpt), tr. by Peter Zollman




 József Attila szobra a Kossuth téren, Budapest, 2014. április.
Marton László alkotása
fotó: ms


EMBEREK

Családunkban a jó a jövevény.
Az érdek, mint a gazda, úgy igazgat, —
ezt érti rég, de ostobán, ki gazdag
s ma már sejteni kezdi sok szegény.

Kibomlik végül minden szövevény.
Csak öntudatlan falazunk a gaznak,
kik dölyffel hisszük magunkat igaznak.
A dallam nem változtat szövegén.

De énekelünk mind teli torokkal
s edzzük magunkat borokkal, porokkal,
ha kedvünk fanyar, szánk pedig üres.

Erényes lény, ki csalódni ügyes.
Úgy teli vagyunk apró, maró okkal,
mint szúnyoggal a susogó füzes.

1935. máj.


HUMANS

In our family goodness is a guest.
Interest arranges all things like a host
Foolishly, but the rich were long aware
Of this, and now it dawns on most of the poor.

Every entanglement works loose at last.
While we are sure of our truth and hold it fast,
Our lives gloss over those with bad designs.
A change of setting does not change the lines.

Yet at the top of our voices we all sing,
Borne on the gusto wine and powders bring.
Mouth empty, our spirit sinks: we drain the vatS.

He is best who, bearing disillusion, pauses.
We are as full of small and mordant causes
As the murmuring willow grove is full of gnats.

Translated from Hungarian by Vernon Watkins



Korábban / Previously:





.

No comments:

Post a Comment